Identification: HUN-93-1-007
17/1993
19.03.1993
MAGYAR KÖZTĹRSASĹG
ALKOTMĹNYBěRňSĹGA
17/1993.(III.19.) AB határozat
A MAGYAR KÖZTĹRSASĹG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére hivatalból indított eljárás alapján ‑ Dr. Vörös Imre alkotmánybíró különvéleményével ‑ meghozta a következetô
határozatot.
A 1047/1974. (IX.18.) MT határozat 6. pontja ‑ amelynek alkotmányellenességét az Alkotmánybíróság 37/1992. (VI.10.) AB határozatával megállapította ‑ azon a napon veszti hatályát, amelyen hatályba lép a közszolgálati rádió és televízió felügyeletérôl szóló az a törvény, amellyel az Országgyűlés az Alkotmány 61.§(4) bekezdésében meghatározott jogalkotói feladatát teljesíti, s ezzel a mulasztásával okozott alkotmányellenes helyzetet megszünteti.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLĹS
1. Az Alkotmánybíróság jelen ügyben 1992. június 8‑án kelt 4. sorszámú határozatával, melyet 37/1992. (VI.10.) AB számon tett közzé, megállapította az 1047/1974. (IX.18.) MT határozat 6. pontja (a továbbiakban MTh.) alkotmányellenességét, de az alkotmányellenes rendelkezés megsemmisítése idôpontjának meghatározása tekintetében az eljárást 1992. november 30‑ig felfüggesztette. Ugyanezzel a határozatával az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy az Országgyűlés elmulasztotta az Alkotmány 61.§ (4) bekezdésében meghatározott jogalkotói feladatát. Ezért az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy a közszolgálati rádió és televízió felügyeletérôl, továbbá a kereskedelmi rádió és televízió engedélyezésérôl, illetôleg a rádióval és televízióval kapcsolatos tájékoztatási monopóliumok megakadályozásáról szóló törvényt, vagy törvényeket 1992. november 30‑ig alkossa meg.
2. A határozatban megszabott határidô eredménytelenül letelt. Az Alkotmánybíróság 1992. december 1‑jén kelt 4. sorszámú végzésével ezért elrendelte az MTh. megsemmisítése idôpontjának meghatározása tekintetében felfüggesztett eljárás folytatását.
3. A 3. sorszámú határozat indokolásában az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy az MTh. 6. pontja nem azért alkotmányellenes, mert a Magyar Rádió és a Magyar Televízió felügyeletét a Kormányra bízza, hanem azért mert semmilyen törvény nem tartalmazza a rádió és a televízió vonatkozásában a véleményszabadság érvényesülését biztosító jogi és szervezeti rendelkezéseket. Az Alkotmánybíróság ‑ a 64/1992.(XII.11.) AB végzéssel összhangban ‑ ismételten rámutat arra, hogy ez az alkotmányellenes helyzet nem orvosolható sem a kormányfelügyelet megszüntetésével, sem más szervre bízásával, sem bármilyen más részkérdés szabályozásával, hanem kizárólag a garanciális szabályok megalkotásával.
Az Alkotmánybíróság nyomatékosan felhívja az Országgyűlés figyelmét az alkotmányellenes mulasztásra. Az Alkotmány 61.§ (4) bekezdése az Országgyűlést kötelezi arra, hogy a közuszolgálati rádió, televízió és hírügynökség felügyeletérôl a pártok és a képviselôk kölcsönös engedményekkel legalább a minôsített többséget elérôen közös álláspontot alakítsanak ki.
Amíg viszont az Országgyűlés nem tesz eleget kötelességének, az Alkotmánybíróság a 37/1992.(VI.10.) AB határozat indokolása IV. részében kifejtett érveivel megegyezôen, a helyzet jogi kezelhetôségének érdekében az MTh‑t nem semmisíti meg.
Budapest, 1993. március 16.
Dr. Sólyom László s.k.
az Alkotmánybíróság elnöke
elôadó alkotmánybíró
Dr. Ĺdám Antal s.k. Dr. Herczegh Géza s.k. alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s.k. Dr. Schmidt Péter s.k. alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Szabó András s.k. Dr. Tersztyánszky Ödön s.k. alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s.k.
alkotmánybíró
Dr.Vörös Imre alkotmánybíró különvéleménye
1. Az Alkotmánybíróság 37/1992. (VI.10.) AB határozatában az alkotmányellenesnek minôsített 1047/1974. (IX.18.) MT. határozat 6. pontja megsemmisítésének idôpontja meghatározását helyezte kilátásba az esetben, amennyiben az Országgyűlés 1992. november 30‑áig a közszolgálati rádió és televízió felügyeletérôl szóló törvényt nem fogadja el. Ez a döntés okszerűen következik az Alkotmánybíróság alkotmányos funkciójából, mely ez esetben az alkotmányellenes helyzetnek a jogszabály megsemmisítése révén történô megszüntetése. Ezt a funkciót fejezi ki az Alkotmánynak az Alkotmánybíróság hatáskörérôl rendelkezô 32/A.§ (2) bekezdése ("alkotmányellenesség megállapítása esetén megsemmisíti a törvényeket és más jogszabályokat"). Ezzel egybehangzóan rendelkezik az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. tv. 40.§‑a is (továbbiakban: Abtv).
E jogszabályi rendelkezések az Alkotmánybíróságnak alkotmányos kötelezettségévé teszik a megsemmisítést: az Alkotmánybíróságnak nincs mérlegelési joga a tekintetben, hogy az alkotmányellenesnek deklarált jogszabályt megsemmisíti‑e, még akkor sem, ha ez adott esetben jogbizonytalansághoz vezet.
2. Az Abtv azonban ‑ számolva az alkotmányellenesség és a jogbiztonság közötti konfliktus lehetôségével ‑ arra lehetôséget ad [43.§ (4) bek.], hogy az alkotmánybíróság mérlegelje a megsemmisítés idôpontjának meghatározását, és az idôpontot a jogbiztonság szem elôtt tartásával határozza meg. Az Alkotmánybíróságnak tehát módja van az idôhatározásra vonatkozó keretek [Abtv 43. § (4) bek.] között annak mérlegelésére, hogy a jogbiztonság szempontjára is figyelemmel az alkotmányellenesnek deklarált jogszabály által érintett helyzet jogi kezelhetôségét fenntartsa. A jogalkotó az idôhatározás mérlegelésen nyugvó lehetôvé tételével szabta meg azt a végsô határt, ameddig az Alkotmánybíróság az alkotmányellenes helyzet és a jogbiztonság konfliktusának feloldásában elmehet. Ezen túlmenôen a jogalkotó nem kívánt az Alkotmánybíróság számára mérlegelési lehetôséget biztosítani: az alkotmányellenességnek az alkotmányozó (a jogalkotó) szándéka szerint az Alkotmánybíróság által meghatározott idôpontban meg kell szünnie. Az alkotmányellenes helyzetnek meghatározatlan ideig történô tolerálása ugyanis a jogbiztonság (a helyzet jogi kezelhetôsége) szempontjával már nem indokolható, de ellentétes lenne az alkotmánybíráskodás említett funkciójával és az Alkotmánybíróság ebbôl okszerűen következô, az Alkotmányban és az Abtv‑ben tételesjogilag rögzített hatáskörével is. Sôt: az alkotmányellenesség bizonytalan ideig történô fennmaradása éppen magát a jogbizontságot ásná alá.
3. Az alkotmánybíróság megsemmisítési hatásköre nem véletlenül kötôdik tételesjogilag az idôhatározáshoz. Az idôhatározás ugyanis az a jogintézmény, amellyel a jogi hatály beálltát vagy megszűnését idôponthoz kötik. Ezzel szemben a feltétel olyan bizonytalan jövôbeli esemény, melynek bekövetkeztétôl a hatály beállása, vagy megszűnése függ. A két jogintézmény közötti különbség abban áll, hogy míg a feltétel fogalmilag bizonytalan esemény, melynek bekövetkezése is ennek megfelelôen bizonytalan, az idôhatározás: az idôpont bekövetkezése mindig biztos.
4. Az Alkotmány és az Abtv tehát dogmatikailag, de jogpolitikailag is indokoltan tagadja meg az Alkotmánybíróságtól ‑ hatáskörére vonatkoztatva ‑ azt a lehetôséget, hogy a megsemmisítést feltétel ‑ és nem idôpont ‑ meghatározásától tehesse függôvé. Ilyen hatásköre az Alkotmánybíróságnak nincs.
5. Az adott esetben határozatában az Alkotmánybíróság a megsemmisítést ahhoz a feltételhez köti, hogy az Országgyűlés majd megalkotja a közszolgálati rádió és televízió felügyeletérôl szóló törvényt. Erre sem az Alkotmány, sem az Abtv nem ad jogi lehetôséget. Az idôhatározástóli tartózkodást ugyanis nem ellensúlyozza ‑ a megsemmisítésre vonatkozó ‑ feltétel szabása. Sôt: a feltétel megfogalmazásával az Alkotmánybíróság az Országgyűlésre hárítja az alkotmányellenesség megszüntetésének feladatát, holott az Országgyűlés ‑ ismeretes módon ‑ a rendelkezésére álló ‑ az alkotmánybíróság által rendelkezésére bocsátott ‑ féléves határidôn belül nem tudta megalkotni a kérdéses törvényt. Ez a körülmény ékes példája annak, hogy az alkotmányellenesség megszüntetését nem lehet egyedül és végsô soron magára a pozitív jogalkotóra bízni. Az Alkotmánybíróság alkotmányos feladata éppen az, hogy az alkotmányellenes helyzetet végsô soron az idôhatározás bizonyosságával megszüntesse.
Nem kétséges, hogy a megsemmisítés ebben az esetben nem rendezi a közszolgálati rádióra és televízióra vonatkozó törvény megalkotásának elmaradása miatt amúgyis fennálló alkotmányellenességet. Ez azonban ennek az ügynek az elbírálásától független kérdés, hiszen jogalkotási hatásköre az Alkotmánybíróságnak nincs. Másfelôl viszont sem az Alkotmány, sem az Abtv nem ad jogi lehetôséget arra, hogy az Alkotmánybíróság tartózkodjon valamely alkotmányellenes helyzet megszüntetésétôl pusztán azért, mert a megsemmisítéssel nem old meg egy másik ‑ jelen esetben egy törvény megalkotásának adódó elmaradásából adódó ‑ alkotmányellenességet.
Budapest, 1993. március 16.
Dr. Vörös Imre s.k.
Alkotmánybírósági ügyszám: 431/B/1992.
Közzétéve a Magyar Közlöny 1993. évi 31. számában.