Identification: HUN-93-1-004

10/1993

27.02.1993

 

 

MAGYAR KÖZTĹRSASĹG

ALKOTMĹNYBěRňSĹGA

 

10/1993.(II.27.) AB határozat

 

 

 

A MAGYAR KÖZTĹRSASĹG NEVÉBEN!

 

 

 

 

Az Alkotmánybíróság törvény alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következô

 

 

határozatot.

 

 

Az Alkotmánybíróság a Munka Törvénykönyvérôl szóló 1992. évi XXII. törvény 125. § (2) bekezdése és (4) bekezdése második mondata alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasítja.

 

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

 

 

 

INDOKOLĹS

 

 

1. Az indítványozók a vallásos magyarországi zsidóság képviselôiként sérelmezték, hogy az új Munka Törvénykönyve a munkaügyi minisztert hatalmazza fel a munkaidô beosztásának a munkaszüneti napok miatt indokolt megváltoztatására, e változtatás során azonban vasárnap nem nyilvánítható munkanappá. A zsidó vallás legalapvetôbb szabályai közé tartozik a szombati munkavégzés tilalma. Indítványozók véleménye szerint az a szabályozás, hogy a  munkaügyi miniszter a szombatot bármikor munkanappá nyilváníthatja, súlyosan sérti a vallásos zsidóság érdekeit, és az állampolgári egyenlôség elve sérelmet szenved.

 

 

Ugyancsak aggályosnak tartják azt a szabályozást, hogy húsvéthétfô és karácsony munkaszüneti nap, vagyis az állam a keresztény vallások legnagyobb ünnepein biztosítja azt, hogy ne kelljen munkát végezni. A beadvány szerint az állampolgári egyenlôséget sérti, hogy a szabályozás a zsidó vallás legnagyobb ünnepein nem biztosít lehetôséget a munkaszüneti napként való ünneplésre. Indítványozók álláspontja szerint az Alkotmánynak a vallásszabadságról rendelkezô 60. §‑ából következik az egyes vallások közötti különbségtétel tilalma. Kérték az alkotmányellenesnek vélt rendelkezések hatályon kívül helyezését.

 

 

2. A Munka Törvénykönyvérôl szóló 1992. évi XXII. törvény (továbbiakban Mt.) 125. § (2) bekezdése a vallási eredetű ünnepek közül munkaszüneti nappá nyilvánítja húsvéthétfôt, pünkösdhétfôt és december 25‑26‑át: karácsonyt.

 

 

Az Mt. 125. § (4) bekezdése szerint "A munkaidô beosztásának a munkaszüneti napok miatt indokolt változtatását a munkaügyi miniszter évenként szabályozza. E változtatás során azonban vasárnap nem nyilvánítható munkanappá."

 

Az Alkotmány vallásszabadságra vonatkozó rendelkezései kimondják:

 

"60. §. (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára.

 

(2) Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más lelkiismereti meggyôzôdés szabad megválasztását vagy elfogadását, és azt a szabadságot, hogy vallását és meggyôzôdését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon akár egyénileg, akár másokkal együttesen nyilvánosan vagy magánkörben kinyilváníthassa vagy kinyilvánítását mellôzze, gyakorolhassa vagy taníthassa.

 

(3) A Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik."

 

 

3. Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az indítványt.

 

 

A vallási ünnepek munkaszüneti nappá nyilvánítása hosszú történeti folyamat eredménye, és jórészt a hagyományok befolyásolják. Ennek megfelelôen a zsidó‑keresztény kultúrkörbe tartozó államokban e vallások legnagyobb ünnepei munkaszüneti napok; a zsidó és keresztény ünnepek némelyike (húsvét, pünkösd) egyes években naptárilag is egybeesik. Hasonló tradíciók alapján az iszlám országok saját vallásuk, míg Izrael a zsidó vallás ünnepeit veszi elsôsorban alapul a munkaszüneti napok megállapításánál. A vallási ünnepek és a munkaszüneti napok közötti öszefüggés azonban minden államban, így Magyarországon is csak viszonylagos, és történetileg változó.

 

 

Az állam alkotmányos kötelessége két vonatkozásban rögzíthetô. Egyrészt nem részesíthet egyetlen vallást kizárólagosan kivételezett elbánásban, például azzal, hogy az adott vallás valamennyi ünnepét állami munkaszüneti nappá nyilvánítja. Másrészt nem akadályozhatja meg egyetlen ‑ alkotmányos keretek között működô ‑ vallás híveit sem hitük szabad gyakorlásában.

 

 

A hatályos magyar szabályozás ellen egyik szempontból sem emelhetô alkotmányos aggály. Az Mt. alapvetôen olyan ünnepeket nyilvánít munkaszüneti nappá, amelyeket a társadalom túlnyomó része ‑ vallási meggyôzôdésétôl függetlenül ‑ ünnepnek tart, hozzájuk családi és népszokások kötôdnek. ěgy nem állítható, hogy a karácsonyt vagy a húsvétot csak a gyakorló hívô keresztény emberek ünnepelnék. A népszokások súlyát jelzi az is, hogy a keresztény országokban sem ugyanazok a legnagyobb ünnepek és munkaszüneti napok, például sok országban Vízkereszt vagy Nagyboldogasszony napja kiemelkedô jelentôségű ünnep. Ezekben az ünnepekben ma már a vallási és a világi elemek erôsen keverednek. Az, hogy az állam munkaszüneti nappá nyilvánítja némelyiket, nem azok vallási tartalmának szól, hanem a társadalom elvárásain és gazdaságossági megfontolásokon nyugszik. Az állampolgárok többsége ezeket a napokat ‑ azok vallási tartalmával való azonosulás nélkül is ‑ családi körben, hagyományokat követve, vagy akár pihenéssel szereti eltölteni.

 

 

A beadványban említett két legnagyobb zsidó ünnep (Ros Hasana, vagyis a zsidó újév, és Jóm‑Kippur, azaz engesztelô nap) megünnepléséhez hasonló társadalmi hagyomány nem kötôdik. A munkaszüneti nappá nyilvánított ünnepek megállapításában a törvényhozót általában társadalmi hagyományok és elvárások vezették, és nem valamely egyház elônyben részesítése.

 

 

A másik vizsgálandó alkotmányos szempont, hogy a szabályozás nem gátolja‑e meg valamely vallás híveit hitük szabad gyakorlásában. Az új Mt. ebbôl a szempontból éppenséggel kedvezô változást tartalmaz, mert olyan garanciális szabályokat épített ki, melyek lehetôvé teszik a munkavállalók számára vallásuk szabad gyakorlását. Az új szabályozás szerint az alapszabadság mértéke életkortól függôen húsztól harminc munkanapig terjed. Az Mt. 134. § (2) bekezdése szerint a munkavállaló alapszabadsága egynegyedét az általa meghatározott idôpontban veheti igénybe. Ez biztosítja, hogy a vallásos munkavállalók legalább évi öt alkalommal minden indokolási kötelezettség nélkül a mások számára kötelezô munkanapokon eleget tehessenek vallásuk elôírásainak. Ezzel az Mt. biztosítja a vallás szabad gyakorlásához való alkotmányos jogot.

 

 

Alkotmányossági vizsgálat tárgyává tette az Alkotmánybíróság azt is, hogy a hatályos szabályozás nem sérti‑e az állampolgári egyenlôség elvét azzal, hogy diszkriminál az egyes vallások, és azok hívei között.

 

 

Az új Mt. 124. § (1) bekezdése szerint hetente két pihenônap illeti meg a munkavállalót, ezek közül az egyiknek vasárnapra kell esnie. A heti pihenônap megállapítása a munkáltatók és munkavállalók (kollektív szerzôdésben rögzített) megállapodásának a tárgya. E megállapodás hiányában is a munkáltató, és nem az állam jogosult a munkaidôbeosztás meghatározására. A törvény a vasárnapi pihenônapot biztosítja a dolgozók számára, azonban azt az állam nem írja elô kötelezôen (mint az angolszász országokban ismert ún. "vasárnapi törvények" ‑ Sunday laws ‑ esetében, ahol az állam megtiltotta a vasárnapi munkavégzést). Az Mt. 124. §‑ának további bekezdései szabályozzák a pihenôidô biztosítását olyan munkarendben, ahol a munka ‑ rendeltetése folytán ‑ vasárnap is folyik.

 

 

A vasárnapi pihenônap szokása a hagyományokon alapul, s ez ma már a világ nagy részén egységes gyakorlat;  kétségtelen eredeti vallási tartalma, azonban ezt már rég elvesztette; jelenlegi, kimondottan világi jellegű célja az, hogy az állampolgárok számára egységes heti pihenônapot biztosítson. Ehhez járult a heti munkaidô csökkenése, s nem vallási megfontolások eredményeként a szombati pihenônap általánossá válása, elôször az iparilag fejlett országokban, majd az 1980‑as évek óta fokozatosan Magyaroszágon is. Ez azonban a tényen nem változtat, hogy a munkajogi szabályozás egyetlen egységes heti pihenônap biztosítására törekszik a lehetôségek határain belül. Az ünnepek körüli munkaidô beosztás megváltoztatására ‑ a beadvány állításával ellentétben ‑ a munkaügyi miniszter korlátozott jogosítványokkal rendelkezik a társadalmi elvárások és a gazdaságossági szempontok által kellôen indokolt esetben.

 

 

Fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Mt. támadott rendelkezései nem alkotmányellenesek, és az indítványt elutasítja.

 

 

Budapest, 1993. február 23.

 

 

 

 

Dr. Sólyom László s.k.

az Alkotmánybíróság elnöke

elôadó alkotmánybíró

 

 

 

Dr. Ĺdám Antal s.k.              Dr. Herczegh Géza s.k.

   alkotmánybíró                       alkotmánybíró

 

 

 

Dr. Kilényi Géza s.k.            Dr. Lábady Tamás s.k.

   alkotmánybíró                       alkotmánybíró

 

 

 

Dr. Schmidt Péter s.k.           Dr. Szabó András s.k.

   alkotmánybíró                       alkotmánybíró

 

 

 

Dr. Tersztyánszky Ödön s.k.      Dr. Vörös Imre s.k.

   alkotmánybíró                       alkotmánybíró

 

 

 

 

Dr. Zlinszky János s.k.

alkotmánybíró

 

 

Alkotmánybírósági ügyszám: 767/B/1992.

Közzétéve a Magyar Közlöny 1993. évi 22. számában